Teszt

Voltam a helyi bőrgyógyászaton a szokásos lélekmegnyugtató HIV-(és egyéb)tesztet megcsináltatni. Felvilágosítottam a főorvos asszonyt, hogy hogy is mondják a mi világunk nyelvén azt, ha valaki fiú, lány, vagy mindkettő. :D

Fail

Feladtam. 180 km után, 30 km-rel a cél előtt. Nem bírtam a küzdelmet az elemekkel.

Feladta a térdem, hiába volt jobban edzésben, mint az elmúlt 8 évben valaha. A szembeszél sokat rontott a helyzetén. De nem akarom erre fogni, még ha könnyű is lenne.

Feladta a csípőizületem, minden egyes pedállenyomásnál mintha kést forgattak volna benne.

Feladta a hátsóm, hiába volt rajtam párnázott ülepű bringás gatya.

És végül feladta a lelkem. Beláttam, ha folytatom, vagy maradandó károsodást okozok magamnak, vagy minimum az aligai állomáson leszek kénytelen csövezni. Ami már csak a holnapi munkanapra való tekintettel se lett volna szerencsés.

Nagy csalódás ez nekem. Kétszer már lenyomtam, ráadásul legutóbb egy nap alatt. Sajnálom, hogy most "csak" egy ironman-tekerés jött össze. Többre számítottam.

Talán ott rontottam el, hogy az elején mindent beleadtam, ami a csövön kifér. Aligától Füredig alig 1 óra 45 perc alatt jutottam el. 20 perc pihenés és kaja után újabb 2 óra és 10 perc múlva már Badacsonyban néztem a hegyet. Utána viszont szenvedés szenvedés hátán.

Nem jó érzés ez most, nagyon nem.

Talán a randi mindenért kárpótol majd, bár félek tőle kicsit. Lehet, hogy nem ilyen mosott fekáliaként kéne elmenni egy első randira. Viszont lemondani se akarom. Nem lenne korrekt. És ilyen is vagyok, tehát jobb, ha rögtön a valóságot látja. Ha így is kellek neki, akkor nagy baj nem lehet. (Nem a lóf.t, már bocsánat... De legalább ebből nem.)

Indulnom kell. Jó éjszakát!

Na épp, hogy befejeztem, jött az sms, hogy belázasodott, randi cancel. Éljenek a véletlenek?

Ötvenedik

bejegyzés a blogba. Alig több mint egy hónap alatt. Elgondolkoztam rajta, hogy talán kicsit lassítani kéne, mert lehet, hogy így gyorsan kiégek és kifogyok a mondanivalóból. Bár ugyi, ahogy mondani szokták vala, az utca a témán hever. Vagy fordítva.

Téma 1: rövidfilmen illetve videoklipen töröm az agyam. Néhány ötletem van, egynek konkrétan a hanganyagát már meg is cisnáltam, ugyanakkor örömmel venném, ha ti is megajándékoznátok egy-kettővel. Mármint ötlettel, természetesen, nem hanganyaggal. Mondjuk kommentben. Ja, és nem kell feltétlenül zubis témájúnak lennie. Köszönöm előre is!

Téma 2: újraindult az úszás. Majdnem megpusztultam. Főleg az elején. Teljesen elfelejtettem, hogy is kell levegőt venni. Víz alatt leginkább sehogy, és ezt ma ismét megtapasztaltam. Elég hülye érzés utána a kötélbe kapaszkodva prüszkölni, a medence közönségének nem kis derültséget okozva ezzel. Viszont a végére ismét belejöttem. Rendszert kell ebből csinálni, na.

Téma 3: a fogaim is lassan, de biztosan rendbe kerülnek. De leginkább sokba. Kicsit elhanyagoltam őket az elmúlt években, és ez most sokszorosan visszaütött. Szerencsére nem annyira, hogy komplett műfogsorokkal kelljen foglalkozni, de néhány tömés és (újra)gyökérkezelés befigyel.

Most viszont megyek alszani, mert fárasztó volt ez a nap. Pápá.

Nefürgyéle

Hazaértem, megfürödtem. 3 nap után először. Mi tagadás, egész érdekes bukém lett a végére.

No de:

- 110 km a vízen,
- örvények a Dunán,
- 2 éjszaka a sátorban,
- töménytelen mennyiségű hülyeség,
- még több szúnyog,
- egy igen jó társaság,
- és végül, de nem utolsósorban egy nagy kaland

megér egy kis bűzt. Nemdebár? Dedebár.

Szóval igen tisztelt hölgyeim és uraim, mától kezdve Csepelsziget-kerülő vagyok. Most pedig megyek aludni, mert pár óra, és indulunk Csehországba. Jóccakát.

Hetek

Mire ez a poszt kikerül, addigra már közel négy hete nem szexuáltam senkivel. Persze, Emmát leszámítva. Ez ugyan nem nagy rekord, de mégis jelentős idő egy ereje teljében lévő 32 éves férfiembernek.

Most eszembe jutott, milyen is volt, amikot a 40 nap és 40 éjszaka c. filmecske mintájára belevágtam egy hasonló böjtbe. Szóval még Emma se... Hát kérem, asszem, a huszadik nap környékén jött el az a pillanat, hogy már az is elég volt, hogy a takarót magamra húzzam, és...

Na de. Szóval 4 hét... Úgy döntöttem, hogy mivel az utazgatásaim miatt most úgyse fér bele az életembe semmiféle kalandozás (persze a kettő elvileg nem zárja ki egymást, sőt, de a gyakorlatban mégis inkább kizárom), inkább folytatom ezt a 4 hetet, és szeptemberben elmegyek HIV tesztre. Nem csináltam semmi olyasmit, ami kiemelkedően kockázatos lenne, de így közel egy évvel az előző után lassan ismét aktuális lesz.

És különben is, jobb tudni, mi a helyzet.