2010. szeptember 5., vasárnap

Fail

Feladtam. 180 km után, 30 km-rel a cél előtt. Nem bírtam a küzdelmet az elemekkel.

Feladta a térdem, hiába volt jobban edzésben, mint az elmúlt 8 évben valaha. A szembeszél sokat rontott a helyzetén. De nem akarom erre fogni, még ha könnyű is lenne.

Feladta a csípőizületem, minden egyes pedállenyomásnál mintha kést forgattak volna benne.

Feladta a hátsóm, hiába volt rajtam párnázott ülepű bringás gatya.

És végül feladta a lelkem. Beláttam, ha folytatom, vagy maradandó károsodást okozok magamnak, vagy minimum az aligai állomáson leszek kénytelen csövezni. Ami már csak a holnapi munkanapra való tekintettel se lett volna szerencsés.

Nagy csalódás ez nekem. Kétszer már lenyomtam, ráadásul legutóbb egy nap alatt. Sajnálom, hogy most "csak" egy ironman-tekerés jött össze. Többre számítottam.

Talán ott rontottam el, hogy az elején mindent beleadtam, ami a csövön kifér. Aligától Füredig alig 1 óra 45 perc alatt jutottam el. 20 perc pihenés és kaja után újabb 2 óra és 10 perc múlva már Badacsonyban néztem a hegyet. Utána viszont szenvedés szenvedés hátán.

Nem jó érzés ez most, nagyon nem.

Talán a randi mindenért kárpótol majd, bár félek tőle kicsit. Lehet, hogy nem ilyen mosott fekáliaként kéne elmenni egy első randira. Viszont lemondani se akarom. Nem lenne korrekt. És ilyen is vagyok, tehát jobb, ha rögtön a valóságot látja. Ha így is kellek neki, akkor nagy baj nem lehet. (Nem a lóf.t, már bocsánat... De legalább ebből nem.)

Indulnom kell. Jó éjszakát!

Na épp, hogy befejeztem, jött az sms, hogy belázasodott, randi cancel. Éljenek a véletlenek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most szólj hozzá!