Uff

Két indián sétál a patakparton. Egyik beugrik a vízbe és átúszik a szemközti parthoz, onnan meg vissza. Amikor visszaér, a parton álló megszólal:
-Uff!
Az indián megint átúszik oda-vissza. Mire visszaér, megint megszólal a másik:
-Uff!
És elkezdi megint a folyamatot. Mikor visszaér, a másik ismét:
-Uff!
A vízből kijön az indián:
-Na jólvan bazdmeg, én már uftam eleget, moft uffá te!

Ez volt ma. A végén kábé hasonlóan visszaszóltam volna az oktató kislánynak, aztán rájöttem, hogy mennyire jól is esett. Érzem, hogy van mellizmom, karizmom, sőt, lábizmom is.

Mellesleg, amikor a fenti viccet kerestem, a gugli kidobta a régi twitteremet. (Mertmivelhogy ott is elsütöttem már egyszer valami hasonlót.) Amit ezer éve töröltem. De van ez a yamm.hu nevű izé, ami learchiválta. Hogy a fene enné a mocskos pofáját.

Tessék, lehet fogni a fejeteket, hogy miket csipogtam valaha réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban.

Most pedig megnézem a Sose halunk meget. Az uszodából kifelé jövet hallottam meg Presser művész úr hangját a betétdallal, furcsamód a fitnesszterem felől kiszűrődve. Azt mondjuk nem tudom, erre mit lehet fitnesszkedni, de nekem jó volt kedvcsinálónak.