Tegnap nem írtam, mert késő délután kimentem kicsit kajakozni. Aztán elvesztettem az időérzékemet, és a kicsi kajakozásból kicsit nagyobb kajakozás, szám szerint 19,3 km lett, és egy rám sötétedés. Szerencsére a sötétedés nem úgy történik, hogy lekapcsolja valaki a villanyt, na meg aztán majdnem teilhold volt (ma telik meg teljesen), ráadásul fehér hajóval voltam, így nem izgultam, hogy jön egy uszály, és maga alá gyűr. Meg az uszályok elég ritkán járnak a Kis-Dunán. Hétvégén meg újra nagy túra.
A kajakozás után konstatáltam, hogy egyre értelmesebb népek vannak a rómeón. Persze, ezt az állításomat hamarosan visszavonom, de meglepő, hogy lehet beszélgetni is ott néhány emberrel.
Ma pedig úszni megyek, ahogy hétfőn is voltam. Egyre jobban megy, egyre kevésbé akarok (akar a fene, mégis mindig sikerül a határára kerülni) belefulladni.
A kajakozás után konstatáltam, hogy egyre értelmesebb népek vannak a rómeón. Persze, ezt az állításomat hamarosan visszavonom, de meglepő, hogy lehet beszélgetni is ott néhány emberrel.
Ma pedig úszni megyek, ahogy hétfőn is voltam. Egyre jobban megy, egyre kevésbé akarok (akar a fene, mégis mindig sikerül a határára kerülni) belefulladni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!