Ornitológia

Ebben a bejegyzésben költöző madarakról lesz szó. Nevezetesen gólyákról és fecskékről. Na meg egy alfahímről, aki nem madár, viszont jól néz ki.

Ma reggel leporoltam a Juventus Mix vol. 1. CD-met, és az autóban ülve azt hallgattam munkába menet. Alig indultam el, máris elvigyorodtam, ugyanis az egész az UFO Akarok egy férfit c. számával kezdődik. Találó. Aztán ilyenek következnek, mint a Carpe Diem Álomhajója, az Amadeus-féle Delta-átdolgozás, vagy éppen a TNT-től a Titkos üzenet, a Fórefkláb Balatoni láza, estébé. Tiszta retro fíling volt, egy kicsit vissza is repültem az 1999-es gólyatáborba, amiben már harmadéves vén rókaként vettem részt. Ráadásul, amikor éppen valahol a Fogarasi út sarkán éreztem a ritmust, átvettem az ütemet, és dübörgött a hangfal, dübörgött a hangfalból egy üzenet, kiszált egy ejha példány egy autóból. Hát indulhat ennél jobban a nap?

Az igazság az, hogy igen. Az út ugyanis nem volt felhőtlen ööm-bódottá. Észrevettem, hogy a távvezetékeken már gyülekeznek a fecskék. Elég korán kezdik. Mint ahogy a természet is elég korán elkezdte a színpompás öltözködést. Tavaly ilyenkor még semmi se látszott, a szép őszi képeim elkészítésére október közepéig kellett várnom. Remélem, lesz még idén is indiánnyár, de ez a korai kezdet aggaszt egy kicsit.

Persze, a kedvenc évszakom az ősz, és nem csak a színek, hanem az alapvetően melankolikus természetem miatt is, szóval annyira azért nem aggódom. De ha az ősz ilyen korán kezdődik, akkor a tél se fog sokat váratni magára, a hosszú, hideg, és kemény teleket pedig annyira nem csípom. Aztán ki tudja, lehet, hogy ez lesz az első kivétel.