No kérem, itt vagyok. Az úgy volt, hogy 12:05-kor indult volna a gép menetrend szerint. 10:30 környékén ki is értem a reptérre. Egy pillantás az infótáblára, és máris látszott a vészjósló közlemény, miszerint az indulás 13:30-kor várható. Check-in, fényképgépről kiviteli nyilatkozat, útlevélvizsgálat, röntgen, fémdetektor, kaja, duty free, és várakozás. Váárakozás. Vááárakozás. Majd a hangosbemondó közli, hogy az érkező gép késése miatt késünk. Oké.
13:10 körül felálltunk, beálltunk a kijáratnál kígyózó sorba. 2 perccel később bemondták, hogy majd 14:00 körül menjünk, addig csüccs. Ezen felbuzdulva toltunk megint egy kis kaját. Én már az utolsó falatoknál tartottam, a kolléga még nem annyira, amikor is bemondták, hogy lehet beszállni. Nálysz. 14:00 helyett 13:20 körül.
Beszálltunk. HA-LOU volt a fuvareszköz. A kapitánya közölte az utasokkal, tehát velünk, hogy elnézést, elnézést, elnézést, de még sokáig nem fogunk elindulni, mert Isztambulban zivatar van, és eső, és emiatt zsúfolt légtér. Viszont javul a helyzet, úgyhogy lehet, hogy nem kell két órát a gépen ücsörögnünk indulás előtt. Mellesleg azért döntöttek úgy, hogy beszállítanak, és nem a tranzitban váratnak minket, mert bár ez így kényelmetlenebb, de hát bármikor jöhet a toronytól az engedély a hajtóműindításra.
Ezután nekem filmszakadás volt. Valahányszor beszállok egy repülőbe, menetrend szerint (késés nélkül, azonnal) jön az alvásinger. Aludtam is egy órát. Ébredés után néhány perccel a kapitány úr közölte, hogy továbbra is várunk, de áttolnak minket egy külső állóhelyre, mert kell a híd egy másik gépnek. Így is történt, én meg bekapcsoltam az egyik telefonomat, és elkezdtem emailezni, sms-ezni, msn-ezni... Aztán egyszer csak felpörögtek a hajtóművek és jöttünk.
15:05-kor dobbantottunk. Az út 1:40 volt. Tehát 4 és fél órát vártunk egy alig több mint másfél órás útra. Hurrá. De végülis itt vagyok.
Marhára hiányzik a törököm. Olyan kis megszokott dolog volt már, hogy ha idejövök, akkor találkozunk. Ettől függetlenül a város szép és egyszerűen csodálatos, ahogy lüktet, de kicsit üresebb, mint lenni szokott.
Holnap majd kompon állok vagy ülök, aztán keddtől csütörtökig konferencia (reményeim szerint valamelyik este a Boszporuszon ringatózó hajón lesz egy vacsora), pénteken megint kompon állás/ülés, szombaton pedig városnézés. A tervezett célpontok: Yedikule (magyarul Héttorony - Egri csillagokon szocializálódtam, legalább ötször elolvastam a könyvet), Topkapi Szeráj, Hagia Sophia, és ami még belefér az időmbe. Vasárnap kései kelés, és gó hóm. De addig még endzsój szánsájn. Már ha lesz - egyelőre kicsit szomorkás az idő.
13:10 körül felálltunk, beálltunk a kijáratnál kígyózó sorba. 2 perccel később bemondták, hogy majd 14:00 körül menjünk, addig csüccs. Ezen felbuzdulva toltunk megint egy kis kaját. Én már az utolsó falatoknál tartottam, a kolléga még nem annyira, amikor is bemondták, hogy lehet beszállni. Nálysz. 14:00 helyett 13:20 körül.
Beszálltunk. HA-LOU volt a fuvareszköz. A kapitánya közölte az utasokkal, tehát velünk, hogy elnézést, elnézést, elnézést, de még sokáig nem fogunk elindulni, mert Isztambulban zivatar van, és eső, és emiatt zsúfolt légtér. Viszont javul a helyzet, úgyhogy lehet, hogy nem kell két órát a gépen ücsörögnünk indulás előtt. Mellesleg azért döntöttek úgy, hogy beszállítanak, és nem a tranzitban váratnak minket, mert bár ez így kényelmetlenebb, de hát bármikor jöhet a toronytól az engedély a hajtóműindításra.
Ezután nekem filmszakadás volt. Valahányszor beszállok egy repülőbe, menetrend szerint (késés nélkül, azonnal) jön az alvásinger. Aludtam is egy órát. Ébredés után néhány perccel a kapitány úr közölte, hogy továbbra is várunk, de áttolnak minket egy külső állóhelyre, mert kell a híd egy másik gépnek. Így is történt, én meg bekapcsoltam az egyik telefonomat, és elkezdtem emailezni, sms-ezni, msn-ezni... Aztán egyszer csak felpörögtek a hajtóművek és jöttünk.
15:05-kor dobbantottunk. Az út 1:40 volt. Tehát 4 és fél órát vártunk egy alig több mint másfél órás útra. Hurrá. De végülis itt vagyok.
Marhára hiányzik a törököm. Olyan kis megszokott dolog volt már, hogy ha idejövök, akkor találkozunk. Ettől függetlenül a város szép és egyszerűen csodálatos, ahogy lüktet, de kicsit üresebb, mint lenni szokott.
Holnap majd kompon állok vagy ülök, aztán keddtől csütörtökig konferencia (reményeim szerint valamelyik este a Boszporuszon ringatózó hajón lesz egy vacsora), pénteken megint kompon állás/ülés, szombaton pedig városnézés. A tervezett célpontok: Yedikule (magyarul Héttorony - Egri csillagokon szocializálódtam, legalább ötször elolvastam a könyvet), Topkapi Szeráj, Hagia Sophia, és ami még belefér az időmbe. Vasárnap kései kelés, és gó hóm. De addig még endzsój szánsájn. Már ha lesz - egyelőre kicsit szomorkás az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!