Здравствуйте!

Úgy bizony. Ma cserét ajánlott a főnököm: nem kell tovább a szenvedős török projektecskémmel foglalkoznom, lepasszoljuk egy török kollégának. Cserébe több orosz projekt belső koordinálását kapom feladatul.

Az a helyzet, hogy örülök ennek az ajánlatnak. Sokkal inkább a komfortzónámban van, mint az, amit most kell csinálni a törökökkel. Kihívás itt is akad bőven, és azt se hiszem, hogy a lábamat kell lógatnom. (Biztos sokat gondolkozott ezen az ajánlaton azok után, hogy tegnapelőtt mondtam neki, hogy szeretném, ha ezt ajánlaná. No lám, ilyen egy jó főnök.)

Persze, ha valami a komfortzónámon kívül van, az jó fejlődési lehetőség, csak hát nem mindegy, hogy úgy fejlődök, hogy közben az egészségem rámegy. Sokszor görcsölt a gyomrom mostanság, és az ősz szőrszálaim is megjelentek. Mondjuk a természetnek van némi humora, mert nem a hajam kezdett el őszülni, hanem a szakállam és a mellkasszőrzetem.

A török projekt elveszítésében csak azt sajnálom, hogy így lőttek a törökömmel való találkáknak. Bár ő most úgyis a tengerentúlon van, és mire visszajön, addigra jó eséllyel le is zárul az a projekt. A budapesti látogatását mindenesetre még behajtom rajta, az fix.