Ma volna ugyebár a költészet napja. Fogadjátok szeretettel az alábbi szösszenetet. Esetleg a szeretet mellé WC-papírral is, mert hát bocsánat, de a téma nem épp fennkölt.
Székrekedésemre
Írta Steve Enkimas verse.
Hasmenésem volt nekem,
Bevettem a gyógyszerem.
Túl nagy volt a lendület:
Állapotom megrekedt.
Szemem gúvad, ez a vég.
Előbújik tán ma még?
Hogyha nem, hát üsse kő,
Újra vár a rendelő.
Addig kicsit vedelek,
Hátha attól megered.
Aszútörköly? Metaxa?
Ettől leszek beb.szva.
De csak móddal, finoman.
A piának lelke van!
S átesnem már nem kéne
A ló túlsó felére.
Székrekedésemre
Írta Steve Enkimas verse.
Hasmenésem volt nekem,
Bevettem a gyógyszerem.
Túl nagy volt a lendület:
Állapotom megrekedt.
Szemem gúvad, ez a vég.
Előbújik tán ma még?
Hogyha nem, hát üsse kő,
Újra vár a rendelő.
Addig kicsit vedelek,
Hátha attól megered.
Aszútörköly? Metaxa?
Ettől leszek beb.szva.
De csak móddal, finoman.
A piának lelke van!
S átesnem már nem kéne
A ló túlsó felére.
A harmadik-negyedik sor kicsit kínrím, a harmadik fejezet végén lévő vulgáris kifejezés pedig meggátolja a mű általános iskolai oktatásba való integrálását. Emellett viszont elismerésem, átadja az ihletet adó érzéseket.
VálaszTörlésMár látom is 100 év múlva az érettségi kérdést: Mire gondolt a költő, mikor e sorokat papírra vetette? Igen, igen, a kor hű társadalomábrázolása és politikai viszonyai tűnnek fel a sorok között...