2011. május 29., vasárnap

Jégtörő

Az egész hetem olyan semmilyen volt. Minden egyes nap azt mondtam, hogy holnaptól más lesz. Holnaptól nem punnyadok, holnaptól nem zabálok, holnap kimegyek kajakozni, holnap bringázom egyet. Holnap, holnap, holnap... Aztán az a holnap csak részben jött el, ma este.

Amikor már elegem lett abból, hogy a cseten, a fészen és a rómeón baszom el az összes időmet, és közben hagyom, hogy minden egyes kis pöcs hülyének nézzen, azt mondtam, itt az ideje lépni. Itt az ideje, hogy a holnap ne holnap legyen többé, hanem ma, most. Felvettem a bringás ruhámat, és elindultam a kis körre. Este fél 8-kor.

Megtört a jég.

Megtörtem a jeget.

Nettó 1:10 alatt lenyomtam 24 km-t. Úgy 8-9 km környékén jött el az a pont, hogy minden dühömet ki akartam adni, és verekedés vagy üvöltés helyett a lábamba toltam az energiámat, egészen addig, amíg 40 km/h-t nem mutatott az óra. Akkor kicsit visszavettem és gurultam tovább.

Még kétszer ismételtem ezt meg. Jól esett. Kellett már nagyon.

És közben rám mosolygott egy futkározó fiú is.

1 megjegyzés:

Most szólj hozzá!