Bréking

Ritkán írok ilyen korán, melóba indulás előtt, de ezt muszáj világgá kürtölnöm. Nem, ez nem az a helyzet, amikor az ember megdugja a világ legjobb nőjét/pasiját (kinek-kinek ízlése szerint), hanem egy egész más, bár érzésre jó eséllyel vetekszik vele. Sőt.

Szóval az van, hogy ugyebár 2 nap, és indulok a tengerentúlra. Az út célja pediglen nem más, mint egy bizonyos esemény megtekintése, melyre pénteken nyílik az utolsó lehetőség. Erre eredetileg 3 tervem volt, amelyek sorrendben az alábbi távolságra vittek volna a csinnadrattától:

• 6 km,
• 12 km,
• 20 km.

Az első kettő regisztrációval és sorsolással működött, ráadásul a második fizetősen. Regisztráltam mindkettőre, és mormogtam magamban a mantrát, hogy meglesz, meglesz. Nem lett meg. A harmadik, a C terv volt az egyetlen, amelyiknek a megvalósulására 100% esély volt - hiszen az nem regisztrálós, hanem arról szól, hogy odamegyek a partra, azt' megnézem a csíkot. Nem az igazi, valljuk be.

Az A terv kudarca után elkezdtem gyártani a vészforgatókönyveket, és sikerült egy egész jót kiagyalni, nevezzük D tervnek. Nem részletezném, de egyenértékű az A tervvel, sőt, ezt még ellenőriznem kell, de jó eséllyel jobb is annál. Ma hajnalban megjött rá a hivatalos jóváhagyás. OTT LESZEK! Amilyen közel csak élő (és élni akaró) ember lehet.

Húgyerekek... Lázban égek már most. :)