Ihajcsuhajsosehalunkmeg

Zúztunk az éjszakában, én meg pár haver.

Az úgy kezdődött, hogy valamikor januárban Tamás továbbította nekem a meghívót a zeseményre. Ez a zesemény aztán némi szervezkedés és előkészítés után tegnapelőtt és tegnap megtartatott.

Pénteken délután 5 után néhány perccel (bocsánat a késésért, meg kellett várni, míg a mosógépen lejár a gyorsprogram) találkoztunk Tamással, 979-cel, és Little Earthquakes-szel az Ecseri úti metróállomásnál, ahonnan is rövid kitérőt tettünk Qkevin munkahelye felé, hogy őt is felvegyük. Ezek után elindultunk legújabb utastársunk otthona felé, ami blogjának címével ellentétben nincs a világ végén, sőt, még a Körúton kívül sem.

A következő megállónk (a nagyfalusi dugó után) Eger volt, ahol először a Spar nevű kiskereskedelmi egység parkolójába álltunk be egy szimpatikus fiatalember mellé, csak azért, hogy 3 perccel később a takarítószemélyzet informálhasson bennünket arról, hogy érkezésünk az áruház zárása után néhány perccel történt. Mit volt mit tenni, átvágtattunk a város szélén lévő LÁDAGYÁRba. Azért így, csupa nagybetűvel, mert (1) ládagyár, (2) nyitva volt és (3) éppen rajzás volt (lásd még: a nagy orrú, a ragyás képű és a többiek), és hűha.

Mire újra elkezdtük magunk alá gyűrni az országutat, este lett, este lett, Kiki pedig már régesrég tette a dolgát (nyúgott a lomba), de ezek után meg se álltunk A Tett Helyéig (kivéve a szilvásvárasi elbaszarintást, ahol kivételesen a dzsípíesznek volt igaza, és ezért meg kellett fordulni), ahol már tárt karokkal, az Igényes Csirkével, és néhány bontott üveg itallal várt bennünket deFalla és az ő csekély létszámú, ám annál lelkesebb csapata.

Egy rövid ideig agonizáltunk azon, hogy milyen sokan lemondták a találkozót, de ugyebár adott az érem másik oldala, miszerint 12 emberrel mégiscsak családiasabbra sikerült így az összejövetel. Persze, szerettem volna megismerni a többieket, akik nem jöttek el, de hát értem én, hogy Borsod megye kicsit távol van a Körúttól.

Nem is tudom, mit emeljek ki az összejövetel fénypontjaként: az autózást, az Igényes Csirkét, a gyönyörű tájat, a fényképek tanúsága szerint bizonyíthatóan megjelent Csillámfaszlámát, az elmélyült zeneelméleti beszélgetéseket, a piarulettet, vagy azt, amikor "én nem iszom, hogy legyen, aki értesíti a mentőket" enkimas 6... Ööö... Ezt inkább hagyjuk.

Akkor kerültünk ágyba, amikor már mallott a pitty. Nem sokkal később ébredtünk is, és ami számomra igen meglepő volt: mindenféle fáradtság vagy másnaposság nélkül. Egy ideig gondolkoztam rajta, hogy el is indulunk korábban, de aztán az alkoholkalkulátor azt mondta, hogy egy férfi szervezete óránként és testtömeg-kilogrammonként 0,1 g alkohollal birkózik meg, ahhoz a 120 grammhoz pedig kissé soványka lehet az a 7 óra, ami az utolsó pohár elfogyasztása óta eltelt. Így hát fél 3 körül töltöttük meg ismét a gépjárművet, hogy elinduljunk fatornyos kisnagyfalucskánk irányába.

Hazafelé volt olyan pillanat, amikor a 4 utasból négyen aludta(to)k, de én ezt nem engedhettem meg magamnak. Ellenben ezúton is köszönöm, hogy a gépjárműv belseje mentes maradhatott mindenféle falra kárpitra hányt borsótól.

DeFallának pedig ismételten szeretném megköszönni az esemény szervezését és példaértékű lebonyolítását. Jó mulatság, férfi móka volt. Remélem, távozásunk nem volt túlságosan lehangoló.

Este pedig kimentem a reptérre, megnézni a nagyvasakat. Just a perfect day.