Idézet innen:
Quo vadis, Magyarország?
A DeDi benyomása az, hogy a kormány hazardírozik. Felismerhető, hogy a költségvetést nem szeretnék elengedni. Feltételezhető, hogy a támogatói bázist nem szeretnék elveszíteni. Ám ezen túlmenően nem látunk semmit. Korábban mindig azt sejtettük, Orbán Viktor azok közé a politikusok közé tartozik, akik hosszú távon gondolkodnak. Akik lépései előző lépéseikből következnek. Kezdünk elbizonytalanodni.
Ebben a pillanatban azt merjük feltételezni, hogy a Fidesznek és vezetőjének nincs képe arról, milyen legyen Magyarország 2014-ben. Hogy keresztény és magyar, amelyet új, egypárti alkotmánnyal ajándékoznak meg, az világos. De ezenkívül minden homályban van.
Ha fékek és ellensúlyok nincsenek, semmi más sincs, csak az önkontroll. Voltak pillanatok, amikor abban bíztunk, ha a legdurvább – eufemizmussal: kiemelten fontos – intézkedéseket meghozzák, ha a tűzoltó döntéseken túl lesznek, leállnak, és elcsendesedik, aminek el kell csendesednie. Újabban kételyek gyötörnek bennünket. Miért állnának le? Megvilágosodásuk lesz? Már-már attól tartunk, Magyarország soha többé nem lesz normális, élhető, barátságos ország, amelyet tehát felkészült, kompetens vezetők irányítanak.
Nemcsak az ember, az elemző is olyan, hogy bizakodik a legvégsőkig. Hogy miért és miben, maga sem tudja. Hiszen biztató jelek egyszerűen nincsenek, és kész. Az előző kormánypártok sem buktak meg elég régen ahhoz, hogy bármelyik DeDi-munkatárs is visszatérésükre várjon. Négy hosszú év is kevés lenne ehhez. Úgyhogy most az van, hogy nincsen semmi. Szomorú ez szegény árva hazánkra nézve.
Hát ezek után legyek optimista?
Quo vadis, Magyarország?
A DeDi benyomása az, hogy a kormány hazardírozik. Felismerhető, hogy a költségvetést nem szeretnék elengedni. Feltételezhető, hogy a támogatói bázist nem szeretnék elveszíteni. Ám ezen túlmenően nem látunk semmit. Korábban mindig azt sejtettük, Orbán Viktor azok közé a politikusok közé tartozik, akik hosszú távon gondolkodnak. Akik lépései előző lépéseikből következnek. Kezdünk elbizonytalanodni.
Ebben a pillanatban azt merjük feltételezni, hogy a Fidesznek és vezetőjének nincs képe arról, milyen legyen Magyarország 2014-ben. Hogy keresztény és magyar, amelyet új, egypárti alkotmánnyal ajándékoznak meg, az világos. De ezenkívül minden homályban van.
Ha fékek és ellensúlyok nincsenek, semmi más sincs, csak az önkontroll. Voltak pillanatok, amikor abban bíztunk, ha a legdurvább – eufemizmussal: kiemelten fontos – intézkedéseket meghozzák, ha a tűzoltó döntéseken túl lesznek, leállnak, és elcsendesedik, aminek el kell csendesednie. Újabban kételyek gyötörnek bennünket. Miért állnának le? Megvilágosodásuk lesz? Már-már attól tartunk, Magyarország soha többé nem lesz normális, élhető, barátságos ország, amelyet tehát felkészült, kompetens vezetők irányítanak.
Nemcsak az ember, az elemző is olyan, hogy bizakodik a legvégsőkig. Hogy miért és miben, maga sem tudja. Hiszen biztató jelek egyszerűen nincsenek, és kész. Az előző kormánypártok sem buktak meg elég régen ahhoz, hogy bármelyik DeDi-munkatárs is visszatérésükre várjon. Négy hosszú év is kevés lenne ehhez. Úgyhogy most az van, hogy nincsen semmi. Szomorú ez szegény árva hazánkra nézve.
Hát ezek után legyek optimista?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!