2010. november 14., vasárnap

Kiábrándultság

Azt hiszem, ez volt az utolsó dolog, ami végérvényesen átbillentett a holtponton. Megtudtam valamit róla, amit nem szeretnék ide leírni. Tökmindegy, miért, ez legyen az én titkom. Mindenesetre egy olyan dologról volt szó, ami épp eléggé seggbe tudott rúgni ahhoz, hogy ne akarjam már visszafordítani a visszafordíthatatlant.

Egyébként a rómeós ismerkedések is elég szépen alakulgatnak. Eddig inkább kényszerből és unott pofával, most már inkább az új iránti nyitottság lelkesedésével.

Mindjárt vége a hétnek, és kezdődik egy újabb. Holnap újra megyek úszni. Kicsit elhanyagoltam az utóbbi időben. Kedden squash, masszázs, és mozi Öcsivel, szerdán fogorvos és megint úszás, csütörtökön lehet, hogy lazítok, pénteken és hétvégén viszont kajak (esetleg bringával kombinálva). Kicsit elengedtem magam az utóbbi időben, és visszajött egy-két kiló. Igaz, nem vészes, de nem akarom hagyni, hogy pingpongozzon.

Meg lehet, hogy hétvégén lesz egy kirándulás Debrecen környékére, síndöcögényeket nézni és hallgatni, amíg még lehet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most szólj hozzá!