Nyögdíj

Csak egy aprócska gondolat fogalmazódott meg bennem a tegnapi bejelentések kapcsán. Illetve kettő. Az egyik az, amit egy Kevésbé Szeretett Miniszterelnök mondott valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban: el lehet innen menni. Ha ez így megy tovább, akkor kicsit változtatni kell ezen a mondaton: el kell innen menni. Ha nem is nekünk, a pénzünknek mindenképpen.

A másik gondolat pedig az, hogy remélem, Hőn Szeretett Ártunk és Ormányunk Bölcs Vezére is felköszöntötte tegnap névnapja alkalmából a Jobb Kezét.

- Hogy vagyunk, hogy vagyunk - tréfálkozott Rákosi elvtárs.
- Jól vagyunk, jól vagyunk - tréfálkoztak a parasztok.

ÁPDÉT biló:

Gondolkodás a lehetséges lépésekről:

1. Nem teszek semmit, tehát államos nyugdíjas leszek: elveszik a pénzem, bemegy a Nagy Közös Feneketlen Zsákba, és Szolidáris Elvtárs lesz belőlem. Bedől a nyugdíjrendszer, és nem, hogy 30% nyugdíjat nem kapok, de még örülhetek, ha nem kell fizetnem.

2. Teszek valamit, és nem szolidarítok, tehát kiközösítem magam. 4 év múlva választás, amikor majd valaki más jön, és mindent visszacsinál. Vagy nem, mert neki is kényelmes, hogy van pénze. Cserébe a végeredmény ugyanaz, mint az 1. pontnál, de legalább 4,5 millió forintom (hevenyészett számításaim szerint kb. annyi van eddig) és kamatai meglesznek. Vagy nem, mert közben a pénztár is bedől, és ugye garanciaalap már nem lesz.

Talán nem meglepő, hogy egyik változatban se hiszek igazán. Abban kezdek hinni, hogy "ha mégegyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni". Ez pedig azt jelenti, hogy a jövőbeni megtakarításaimat nem forintban kell eszközölni. Legfőképpen pedig nem magyarországi bank által vezetett bankszámlán.