Túl vagyok a hét legfárasztóbb napján. Minden, ami ezután jön, csak felüdülés lehet. Mondjuk a szombati takarítás (a fejemben és azon kívül) és kajakozás, valamint a vasárnapi balatoni szellőztetés.
Az A jelű bringa lábairól még semmi hír, ha jól tudom, a küllőanya a szűk keresztmetszet. Holnap viszek nekik. Azért ez milyen már, amikor a vevő visz a szervizbe alkatrészt, hogy tudjanak dolgozni. Mert a hülye menedzserszemléletű vevő kézbe akarja venni a dolgokat, ha látja, hogy nem mennek maguktól. Aztán persze szidja a Balkánt, pedig lehet, hogy csak a maradék 99%-ba kellene tartoznia, akinek az úgy is jó.
Elkészült a héten a honlapom is, pakolódnak rá kifelé a fényképek szépen. A cím pedig... Szóval érdeklődni a létrás kocsinál. Vagy fészbúkon. Vagy ha minden kötél szakad, emailben. Vagy bárhogy, ami utolér.
Ez pedig egy rám jellemző részlet egy levelezésből:
"maximálisan egyetértek, de ahhoz, hogy küzdeni akarjak valamiért, látnom kell a célt, amiért küzdök. ha azt látom 2-3 hét, hónap után, hogy ennek a kapcsolatnak nincs értelme, mert a fundamentumok hiányoznak, és egy éven belül úgyis szétesik, akkor inkább a kisebbik rosszat választom, és 2 hónap után adom fel, nem egy év után döglök bele... ebből a szempontból talán szerencsém volt, hogy nem kellett nagy drámák közepette lezárnom több éves kapcsolatokat.
tudom, vagy őrült vagyok, mert nem akarok küzdeni, vagy egy zseni, hogy felismerem, miért érdemes... de hát a kettőt mindig csak egy vékony vonal választja el egymástól. :)"
Az A jelű bringa lábairól még semmi hír, ha jól tudom, a küllőanya a szűk keresztmetszet. Holnap viszek nekik. Azért ez milyen már, amikor a vevő visz a szervizbe alkatrészt, hogy tudjanak dolgozni. Mert a hülye menedzserszemléletű vevő kézbe akarja venni a dolgokat, ha látja, hogy nem mennek maguktól. Aztán persze szidja a Balkánt, pedig lehet, hogy csak a maradék 99%-ba kellene tartoznia, akinek az úgy is jó.
Elkészült a héten a honlapom is, pakolódnak rá kifelé a fényképek szépen. A cím pedig... Szóval érdeklődni a létrás kocsinál. Vagy fészbúkon. Vagy ha minden kötél szakad, emailben. Vagy bárhogy, ami utolér.
Ez pedig egy rám jellemző részlet egy levelezésből:
"maximálisan egyetértek, de ahhoz, hogy küzdeni akarjak valamiért, látnom kell a célt, amiért küzdök. ha azt látom 2-3 hét, hónap után, hogy ennek a kapcsolatnak nincs értelme, mert a fundamentumok hiányoznak, és egy éven belül úgyis szétesik, akkor inkább a kisebbik rosszat választom, és 2 hónap után adom fel, nem egy év után döglök bele... ebből a szempontból talán szerencsém volt, hogy nem kellett nagy drámák közepette lezárnom több éves kapcsolatokat.
tudom, vagy őrült vagyok, mert nem akarok küzdeni, vagy egy zseni, hogy felismerem, miért érdemes... de hát a kettőt mindig csak egy vékony vonal választja el egymástól. :)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!