Mostanság egyre többet mozgok a hozzám hasonlók köreiben. A kapcsolataimat a virtuális valóságból egyre inkább az igaziba terelem. Ennek van egy olyan, nem elhanyagolható eredménye, hogy egyre több új embert ismerek meg - és nem levelezgetésről, msn-ezgetésről van szó, hanem élő találkozásokról.
E találkozások során sokszor elgondolkozom, próbálom kitalálni, hogy a velem szemben lévő ember vajon tényleg közülünk való-e, vagy valamilyen körülmény folytán csak annak mondja magát. Kategóriák felállítása és az emberek ezekbe való beskatulyázása elég hülye dolog, elismerem, de valahogy az alábbi kategóriákat tudnám megkülönböztetni:
- Meleg, és emberként éli meg. Számára a szexualitás csak az életének egy része, egy tény, amely ugyanúgy nem határozza meg az identitását, mintha heteroszexuális lenne.
- Meleg, és rá is játszik. Aktívan megéli a melegségét, kicsit rá is tesz, polgárpukkaszt, ahol és amikor csak lehet. Ennek aztán vannak fokozatai, ki szolidabban, ki kevésbé szoldan adja magát elő. Az extrém véglet a felvonuláson magát rázó, törött csuklójú, hajtűdobáló buzi.
- Nem meleg, de meg akar felelni valakinek (függ valakitől), aki az, és ezért rájátszik, vagy meggyőzi magát (hasonlóan ahhoz, amikor melegek elnyomják magukban, és heteroszexuálisnak vallják magukat). Mint az előző, csak kényelmesebb így élnie, ahelyett, hogy a saját lábára állna.
- Divatbuzi, aki jó bulinak tartja, ezért rájátszik - a valóságban pedig talán ő maga sincs tisztában azzal, hogy mit akar tulajdonképpen.
Természetesen az egyes kategóriák között az átmenetet nem határozott vonalnak, hanem egy elmosódott valaminek gondolom, és emiatt nyilván a legtöbb embert nem tudom egyértelműen besorolni egy adott kategóriába. Az viszont különösen pozitív élmény számomra, hogy egyre több olyan embert ismerek, akit egyértelműen az első kategóriában tudok elhelyezni.
Érdekes dolog ez a szexualitás és a folyamatos átmenet a kategóriák között... Azt hiszem, hogy nincs fekete és fehér, illetve ahogy a valóságban, úgy ebben a világban is a fekete és a fehér csak a két véglet, köztük ott van a teljes színskála. Ahogy mondani szokás: hetero ember nincs, csak makacs. Ugyanezt gondolom a másik végletről is.
De ha egyszer szeretek valakit, akkor nekem nincs félrejárás mással, akárhol is legyek a skálán.
E találkozások során sokszor elgondolkozom, próbálom kitalálni, hogy a velem szemben lévő ember vajon tényleg közülünk való-e, vagy valamilyen körülmény folytán csak annak mondja magát. Kategóriák felállítása és az emberek ezekbe való beskatulyázása elég hülye dolog, elismerem, de valahogy az alábbi kategóriákat tudnám megkülönböztetni:
- Meleg, és emberként éli meg. Számára a szexualitás csak az életének egy része, egy tény, amely ugyanúgy nem határozza meg az identitását, mintha heteroszexuális lenne.
- Meleg, és rá is játszik. Aktívan megéli a melegségét, kicsit rá is tesz, polgárpukkaszt, ahol és amikor csak lehet. Ennek aztán vannak fokozatai, ki szolidabban, ki kevésbé szoldan adja magát elő. Az extrém véglet a felvonuláson magát rázó, törött csuklójú, hajtűdobáló buzi.
- Nem meleg, de meg akar felelni valakinek (függ valakitől), aki az, és ezért rájátszik, vagy meggyőzi magát (hasonlóan ahhoz, amikor melegek elnyomják magukban, és heteroszexuálisnak vallják magukat). Mint az előző, csak kényelmesebb így élnie, ahelyett, hogy a saját lábára állna.
- Divatbuzi, aki jó bulinak tartja, ezért rájátszik - a valóságban pedig talán ő maga sincs tisztában azzal, hogy mit akar tulajdonképpen.
Természetesen az egyes kategóriák között az átmenetet nem határozott vonalnak, hanem egy elmosódott valaminek gondolom, és emiatt nyilván a legtöbb embert nem tudom egyértelműen besorolni egy adott kategóriába. Az viszont különösen pozitív élmény számomra, hogy egyre több olyan embert ismerek, akit egyértelműen az első kategóriában tudok elhelyezni.
Érdekes dolog ez a szexualitás és a folyamatos átmenet a kategóriák között... Azt hiszem, hogy nincs fekete és fehér, illetve ahogy a valóságban, úgy ebben a világban is a fekete és a fehér csak a két véglet, köztük ott van a teljes színskála. Ahogy mondani szokás: hetero ember nincs, csak makacs. Ugyanezt gondolom a másik végletről is.
De ha egyszer szeretek valakit, akkor nekem nincs félrejárás mással, akárhol is legyek a skálán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!