Költöztetés

Azt hiszem, ismét egy nagyberuházás előtt állok. Vennem kell egy nagyobb autót, ha ez így megy tovább. Nemrég költözött ugye a kis család (ami most már nagycsalád) a B22 ojjettumból a T5 ojjettumba. Tegnap meg Rion úrfit kellett költöztetni a nemannyirabelvárosból a belvárosba (természetesen a közismert szórakozóhely tőszomszédságába, hogy ne lehessen kifogás az, hogy "túl messze van, nincs kedvem békávézni"), csaknem gáznemű jelleggel viselkedő (gy. k. kitölti a rendelkezésre álló teret) szatyrokkal. Ráadásul a nagycsalád hamarosan egy olyan út elé néz, ahova tavaly is én vittem őket - ezúton jelezném, ha megint széthullik a szekér, akkor tartaléknak talán itt leszek. Igaz, azóta egy pocaklakó előbújt, tehát kicsit komolyabb logisztikai tudás kell majd hozzá. Mondjuk kettőt fordulunk, hogy olcsó legyen, és én is friss, üde és kipihent legyek a végére.

Legalább olyan kipihent, mint tegnap, amikor végre 3 háztömb körüli kanyar után találtam egy parkolóhelyet (szemfüles voltam, láttam, hogy egy kislány letakarítja épp az autóját, megvártam, míg végez, és beálltam a helyére). Hiába, belváros...

Öcsi egyébként jó helyre került: végre megszabadult a kedves lakótársától, az új lakótársai pedig példamutató viselkedésükkel terelgetik majd az élet göröngyös útjain. (Ezt a mondatot felírom valahova, olyan gyönyörű lett.) Egyikükkel találkoztam is (így lett ez egy újabb mini-blogtalálkozó), röpke néhány órás, kellemes, tartalmas, izgalmas beszélgetés kerekedett a találkozóból. Ezúton is szeretném kifejezni örvendésemet a cseresznyének és reményemet a jövőbeli hasonló beszélgetések megtörténtére.