Voltam misén. Ismét családi emlékmise volt. Kicsit sűrűn megesik az ilyesmi télvíz idején.
Korán elidultunk anyukával, mert ilyenkor, havazás és enyhe ónos eső után nem lehet tudni, meddig tart az út. Nem tartott elég sok ideig, túl korán odaértünk. Anyuka leült, én pedig megálltam hátul, a szokott helyen, a gyóntatószék mellett.
Egymás után mentek be az emberek. Nem néztem az órát, de úgy érzésre nem volt egy percnél tovább bent senki sem. Ennyi idő alatt régen még az első parancsolatnál tartottunk az atyával, de hát most már más atya és más, felgyorsult világ van...
Megint eszembe jutottak a gondolataim a gyónásról és a szükségtelenségéről...
1. Isten jelen van mindenhol, mindent lát, mindenről tud. Fölösleges tehát a bűneinkről felvilágosítani.
2. Isten a bűnbánatról is tud, ráadásul egy pappal ellentétben meg tudja ítélni azt is, hogy az a bűnbánat őszinte-e vagy sem.
3. Istenhez közvetítő nélkül is tudunk szólni. Miért kell hát, hogy egy földi halandó csámcsogjon a szaftos történeteken?
4. Ilymódon tehát az is fölösleges, hogy ugyanaz a földi halandó még meg is alázza az embert, ráadásul mindezt Isten nevében.
5. Ha feltételezzük, hogy Isten egyforma elbánásban részesíti az azonos bűnöket és az azonos embereket, akkor miért van az, hogy az egyik pap ugyanarra a bűnre sokkal több penitenciát szab ki, mint a másik? Értem én azt is, hogy minél több penitenciát kapunk e világban az itt elkövetett bűneinkért, annál kevesebbet kell majd szenvednünk a purgatóriumban, de akkor a másik pap milyen jogon károsít meg azzal, hogy enyhébb "büntetést" ad erre a világra?
Értem én, hogy process, de ha van egy olyan process, aminek semmi létjogosultsága, akkor azt minek kell erőltetni?
Korán elidultunk anyukával, mert ilyenkor, havazás és enyhe ónos eső után nem lehet tudni, meddig tart az út. Nem tartott elég sok ideig, túl korán odaértünk. Anyuka leült, én pedig megálltam hátul, a szokott helyen, a gyóntatószék mellett.
Egymás után mentek be az emberek. Nem néztem az órát, de úgy érzésre nem volt egy percnél tovább bent senki sem. Ennyi idő alatt régen még az első parancsolatnál tartottunk az atyával, de hát most már más atya és más, felgyorsult világ van...
Megint eszembe jutottak a gondolataim a gyónásról és a szükségtelenségéről...
1. Isten jelen van mindenhol, mindent lát, mindenről tud. Fölösleges tehát a bűneinkről felvilágosítani.
2. Isten a bűnbánatról is tud, ráadásul egy pappal ellentétben meg tudja ítélni azt is, hogy az a bűnbánat őszinte-e vagy sem.
3. Istenhez közvetítő nélkül is tudunk szólni. Miért kell hát, hogy egy földi halandó csámcsogjon a szaftos történeteken?
4. Ilymódon tehát az is fölösleges, hogy ugyanaz a földi halandó még meg is alázza az embert, ráadásul mindezt Isten nevében.
5. Ha feltételezzük, hogy Isten egyforma elbánásban részesíti az azonos bűnöket és az azonos embereket, akkor miért van az, hogy az egyik pap ugyanarra a bűnre sokkal több penitenciát szab ki, mint a másik? Értem én azt is, hogy minél több penitenciát kapunk e világban az itt elkövetett bűneinkért, annál kevesebbet kell majd szenvednünk a purgatóriumban, de akkor a másik pap milyen jogon károsít meg azzal, hogy enyhébb "büntetést" ad erre a világra?
Értem én, hogy process, de ha van egy olyan process, aminek semmi létjogosultsága, akkor azt minek kell erőltetni?
"Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." (Jn 20,22)
VálaszTörléshttp://www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0609/gyonas.htm
Még nem olvastam végig az egész belinkelt oldalt, csak az elejét. Az idézett vers mindenesetre magát a bűnbocsánatot említi, és nem a gyónást. Végső esetben, pl. beszélni már képtelen, halálán lévő embernek megadja az egyház a feloldozást akkor is, ha nem gyónja meg a bűneit.
VálaszTörlésnem kell az egész oldalt elolvasni. az csak a forrásmegjelölés.
VálaszTörlésa lényeg az idézett mondat. a gyónásban való papi közreműködés, magától Krisztustól ered. eredendő és nem származtatott jogosítvány.
Szerintem ez legfeljebb a bűnbocsánatban való papi közreműködés. Pontosabban apostoli. És akkor eljutottunk a következő kérdéshez: mennyiben tekinthetők a mai papok az apostolok (vallás)jogi utódainak?
VálaszTörlés"Akinek megbocsátjátok bűneit". ez elég nyilvánvaló sztem. nem úgy hangzik, hogy "akinek én megbocsátom a bűneit, ti meg ott mismásoltok a környéken lányruhában". számomra ez ugyanaz, mint a pápai primátus Pétertől eredeztetése.
VálaszTörléskövetkező kérdésedre pedig a válaszom: a mai áldozópapság minden tagjára vonatkozik.
"Akinek megbocsátjátok bűneit" vs. "Aki meggyónja nektek bűneit, és ti megbocsájtjátok azokat". De egyébként már a megbocsátás jogának átruházásával is egy földi halandó kénye-kedvének szolgáltat ki az úr. A Biblia betű szerinti értelmezését emiatt is károsnak tartom. Mellesleg egyéb felekezetek, amelyek elismerik az Újtestamentumot, de tagadják vagy legalábbis megkérdőjelezik az Ótestamentumot, ugyancsak tudnak gyónás nélkül élni, és ugyanazon Isten őket nem kárhoztatja el emiatt.
VálaszTörlésA mai pápák pedig inkább hatalmi érdekek mentén választott uralkodók, mint Péter utódai. A papság hasonlóképpen: ha én a végrendeletemben megjelölök valakit utódomnak, majd ez így folytatódik generációról generációra, a nyakamat rá, hogy legfeljebb 3-4 generáció után az ő szellemiségüknek köze sem lesz az enyémhez.