Történt az, hogy az ő élete párja leütött a közismert licitálós portálon egy szekrénysort még valamikor múlt héten. Ma jött el a nagy nap, amikor a szekrénysort át kellett venniük, és ebben elengedhetetlen szerep jutott nekem is: átviteltechinkai szakreferenssé avanzsáltam. Konkrétan a negyedik emeletről kellett levinnünk a szekrénysort az autóhoz. Annyi volt a könnyítés a feladatban, hogy vihettük elemenként. A nehezítés meg annyi, hogy nem volt lift...
Szerencsére az eladó felkészülten várta érkezésünket: egyrészt az ablakból meglátván az utánfutós gépjárművet, lekiabált, hogy a tizenhármastkellmegnyomni (ekkor az egyébként cseppet sem babonás Sándor már kezdte sejteni, hogy ennek rossz vége lesz), másrészt a szekrényt kiürít(t)ette. Az alsó szekció kipakolásában a három gyermeke is segítségére volt.
Amikor az utánfutón az elemek rögzítésére kitalált alternatív megoldás nem működött, és vissza kellett térnünk az (egyik) eredeti tervhez, Sándor úgy döntött, hogy egyedül is le tudja venni az utánfutóról az egyik kisebbik elemet. Ez meg is történt, csak hát az erőhatások kibillentették egyensúlyi helyzetéből a szekrénykét, és annak alsó fiókjai kicsúsztak. A következő látvány tárult elénk:
Így tágult ismét hatalmasat Sándorunk világképe. A gyermekeknek pedig ezúton is két maflás, mert nem végeztek alapos munkát. Az azért még továbbra is rejtély, hogy a 12 éves forma legidősebb leánygyermek, avagy az édesanya játékszerét találtuk meg...
Azért a dologhoz kell némi kiegészítés. Először is, valóban, múlt tavasszal tágult egyet Kedves Sándor világképe, amikor az egyik kedves jóbarát, ki más, bejelentette vonzódását a hasonló nemhez. De ez nem a világkép tágulása volt, hanem egy méréshatárváltás a logaritmusos skálán. Úgy gondolom viszonylag jó sikerült túljutnia ezen az élményen. Sajnos azóta Kedves Sándor semmin nem lepődik meg, így a mai jelenet sem okozott túl nagy traumát, mondhatni meg sem közelítette a küszöbszintet.
VálaszTörlésNamost, amikor a görgős fióksín elmozdulása elénk tárta helyi anyuci (megjegyzem, az oroszlán is sírva ette volna meg) tulajdonát, hirtelen gondolkodóba estünk, mit is kellene tenni. Vigyük vissza? Lássuk csak:
- ding-ding! Szasz kislány, add oda anyádnak, bentmaradt a fiókban...
Aztán az is felmerült, amire a kedves poszttoló is hivatkozott félrebillentett betűtípussal: ez az alsó fiókban volt, egy lakásban, ahol öt (nem 3, csak a kedves poszttoló nem gyakorlott a népszámlálásban) gyermek tartózkodik kétésfél és tizenöt év között, nos, az egy igen liberális családmodell lehet.
Mindegy, a 20 perc röhögéssel töltött időveszteség után Kedves Sándor csak elindult haza, és hazaérvén (tudom errefelé ez tájidegen, de ezen a blogon tiszteljük együtt a másságot) asszonypajtást a következő mondattal köszöntötte:
- Szia édes, a kapcsolatunk mélységes válságban van.
- ??? - döbbent, kicsit aggódó nézés.
- Tudom, hogy mostanában nem sűrűn..., de ha műbránert veszel, akkor vehetsz újat is, nem kell használtat a Vaterán, és nem kell szekrénybe csomagoltatni... És ha mégis így teszel, legalább ne velem hozasd haza éjjel...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés