2011. január 10., hétfő

Izé

Drága testvéreim!

A mai napra rendelt szent evangélium két témát fog érinteni, mindkettőt igen röviden.

Az egyik: Windows 7 képernyővédők közül a "Fényképek" nevű. Tudjátok, ez az, amelyiknek meg lehet adni, hogy melyik könyvtárban lévő fényképeket vetítse le. Nos, talán a Mennybéli se tudja, miért (hiszen nem ő írta a szoftvert), de a legújabb és agyondicsért Win7-ben ez a funkció erősen butított változatban van jelen. A képeket csak váltani tudja, nincs áttűnési effekt, és a képek egyik oldala mindig a képernyő felbontásához vagyon igazítva. Szemben az XP-vel, ahol ezeket szépen be lehet állítani. Mit volt mit tenni - volt kéznél éppen egy XP-s számítógép, átmásoltam a system32 könyvtárból az ssmypics.scr nevű fájlocskát a Win7 megfelelő mappájába. Meg is jelent a képernyővédők között "Képek vetítése" néven, csak be kellett állítani, és máris működik a dolog. Persze, azért vicces, hogy ezt így kell megoldani...

A másik: blogtalálkozódás. Már ketten is finoman kérdőre vontak, hogy miért nem mentem. Jelezném, hogy az előző, amin ott voltam, publikus volt, több helyen meghirdetve, ez a mostani pedig zárt körű. Az előzőre kaptam meghívást, erre nem. Nyilván erre az a magyarázat, hogy nem a mainstream melegblog-világot képviselem, ráadásul eléggé új is vagyok a "szakmában" (mármint ezzel a bloggal - a legelső még 2005-ben indult, nyafogósan, picsogósan, hogy miért nincs senkim), így akik meghívhattak volna, azok nem is tudták, hogy egyáltalán meg kellene hívni (már ha akarták volna - hehe). Félreértés ne essék, nem akarom számon kérni a meghívás hiányát, egyszerűen csak nem szeretek pofátlanul megjelenni ott, ahova nem hívnak meg. Így viszont legalább kialudtam magam, és másnap minden nehézség nélkül ment a hajnali 4 órai kelés.

2 megjegyzés:

  1. Én erre csak annyit tudok mondani, hogy bocsánat megint, hogy nem hívtalak meg személyesen. Amúgy is gondom volt a "zártkörű" blogtalálkozó megnevezéssel, de egy csípős megjegyzésen kívül nem nagyon álltam ellen a tömegsodrásnak.
    Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.

    VálaszTörlés
  2. Nem kell bocsánatot kérned, tényleg nincs miért. Ahogy írtam is, nem vettem zokon, hogy nem voltam hivatalos, csak túlélem valahogy. :)
    Szóval nem a te vétked, nem vétkeztél gondolattal, szóval, cselekedettel, és mulasztással sem.

    VálaszTörlés

Most szólj hozzá!