Az elmúlt éjszakát egy fedél alatt töltöttem valakivel, akit pár hete ismerek. Nem úgy töltöttük együtt az éjszakát, de ennek a részleteibe inkább nem mennék bele. Viszont egymás mellett aludtunk, és kétszer is felébredtem arra, hogy álmában halandzsázik. Az egyik után ő is felébredt, és észrevette, hogy őt nézem. Kérdezte, hogy mi az, de én nem buktattam le saját maga előtt. Tudom, milyen szar érzés, amikor az embernek a szemébe mondják, hogy fiam, álmodban beszéltél.
Délelőtt, amikor aztán elbúcsúztunk egymástól, akkor is olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Elhúztuk a kézfogást, mintha mindketten tartani akarnánk még a kontaktust. Épp csak meg nem csiklandoztuk egymás tenyerét. Közben mélyen és hosszan egymás szemébe néztünk.
Explicite nem tudom róla, hogy közénk való volna, ugyanakkor a radar jelez. Minden egyes MSN-beszélgetésünkkor, minden alkalommal, amikor telefonon beszélünk, és akkor is, amikor találkozunk. Vajon szintén zenész? És ha igen, akkor miért nem?
Délelőtt, amikor aztán elbúcsúztunk egymástól, akkor is olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Elhúztuk a kézfogást, mintha mindketten tartani akarnánk még a kontaktust. Épp csak meg nem csiklandoztuk egymás tenyerét. Közben mélyen és hosszan egymás szemébe néztünk.
Explicite nem tudom róla, hogy közénk való volna, ugyanakkor a radar jelez. Minden egyes MSN-beszélgetésünkkor, minden alkalommal, amikor telefonon beszélünk, és akkor is, amikor találkozunk. Vajon szintén zenész? És ha igen, akkor miért nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!