2011. január 23., vasárnap

Szintén?

Az elmúlt éjszakát egy fedél alatt töltöttem valakivel, akit pár hete ismerek. Nem úgy töltöttük együtt az éjszakát, de ennek a részleteibe inkább nem mennék bele. Viszont egymás mellett aludtunk, és kétszer is felébredtem arra, hogy álmában halandzsázik. Az egyik után ő is felébredt, és észrevette, hogy őt nézem. Kérdezte, hogy mi az, de én nem buktattam le saját maga előtt. Tudom, milyen szar érzés, amikor az embernek a szemébe mondják, hogy fiam, álmodban beszéltél.

Délelőtt, amikor aztán elbúcsúztunk egymástól, akkor is olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Elhúztuk a kézfogást, mintha mindketten tartani akarnánk még a kontaktust. Épp csak meg nem csiklandoztuk egymás tenyerét. Közben mélyen és hosszan egymás szemébe néztünk.

Explicite nem tudom róla, hogy közénk való volna, ugyanakkor a radar jelez. Minden egyes MSN-beszélgetésünkkor, minden alkalommal, amikor telefonon beszélünk, és akkor is, amikor találkozunk. Vajon szintén zenész? És ha igen, akkor miért nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most szólj hozzá!