2011. január 31., hétfő

Öcsinek

Drága Öcsém!

Akkor én nem voltam emberséges veled. Láttam, hogy változol, és láttam, hogy nem jó irányba, mégse mertem szólni. Azért nem, mert tavaly, amikor szóltam, majdnem elveszítettük egymást.

Aztán most, hogy nem szóltam, megint majdnem elveszítettük egymást. A találkozóinkon nagyrészt már csak te beszéltél, én csak magamba zuhanva hallgattam, és gondolkoztam, mit kéne tennem. Talán már az öleléseink se voltak olyan őszinték. Eltávolodtunk egymástól.

Remélem, nem végleg.

És remélem, nem haragszol, hogy nem szóltam. Őszintén örülök, hogy valaki megtette helyettem is.

Bratyód

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most szólj hozzá!