2011. február 8., kedd

Juteszembe...

Most eszembe jutott egy kis versike. Heteroszexuális érdeklődésű ismerőseim figyelmébe, 18-as karika mellett:

Jut eszembe,
Hátulról teszembe,
Az lesz a vesztem,
Ha eltévesztem.

Na de. Nem is erről akartam írni, hanem. Arról, hogy.

Még otthon volt a hétvégén valamelyik este, hogy feltettem a lemezjátszóra egy lemezt, a fejemre tettem a fülest, lefeküdtem a padlóra, és átadtam magam a hangok élvezetének. Nyilván a tavaszias idő miatt elszabadultak bennem a hormonok is, meg az agyam is. Elkalandoztak a gondolataim... Milyen lenne, ha nem egyedül feküdnék ott a padlón? Milyen lenne, ha lenne mellettem valaki, aki ugyanúgy értékelné azt a pillanatot? Milyen lenne, ha nem csak azt a pillanatot értékelné?

Milyen lenne?

5 megjegyzés:

  1. ehh, eh. ez milyen zene volt ez? XD

    VálaszTörlés
  2. Félve merem csak bevallani, ez a Dolly Roll talán második lemeze volt, az Eldorádoll című. Konkrétan talán a Sóhajok hídja az a szám, amelyik olyan összebújós. Hát megvolt a coming out. :D

    VálaszTörlés
  3. S miért félve?! Ha Dolly, hát Dolly... én sem fülelek minden órában Schubert dalokat, sőt! :P

    VálaszTörlés
  4. Azért félve, mert manapság egyre inkább azt veszem észre, hogy aki nem csak a Rádió 1-en futó slágereket képes befogadni, az (a MÁSvilágban) sikeres ember nem lehet...

    Ma például olyanokat hallgattam, hogy Kislány a zongoránál, Tölcsért csinálok a kezemből, Kicsit borostás a nagyfaterom máma, stb. :D

    VálaszTörlés
  5. Ha rádió, akkor MR3 Bartók - nem trendy, de lesz@rom :D

    VálaszTörlés

Most szólj hozzá!