Mint azt ugye említettem vala, hazamenetel helyett ma át kellett ugranom Skóciába... Ez úgy nézett ki, hogy Oslo-ban kelés reggel 4-kor... Ööö... Negyed 5-kor... Ööö... 4:20-kor... Á, jó lesz az 4:30-kor is... Szerencsére akkor már kiugrottam az ágyból, mert este (éjfélkor) szóltam a recepciónak, hogy kérek ébresztést. A telefon meg olyan hangerővel szólalt meg, hogy majdnem magam alá csináltam. Mint amikor régen apuka jött ébreszteni egy kiadós ordítással.
Épp a zuhany alatt álltam, amikor megszólalt újra a telefon. 4:35-kor a recepciós mégegyszer felhívott, biztos akart lenni benne, hogy nem aludtam tovább. Mivanmá, ezek itt ismernek?
5:10-kor rájöttem, hogy korán van még, és nem jár a metró. Kénytelen voltam taxiba ülni, majd vonattal kivágtatni (200-zal) a reptérre. A hó szakadt, úgyhogy jégmentesítés után indulhattunk csak el, viszont mire felszálltunk, már újra aludtam... Annyira, hogy le is csúsztam a reggeliről. Ezt később Stavangerben (40 perc repülés után) pótoltam egy Snickers, egy Freia csoki, és egy fél literes Pepsi formájában, az egészséges életmód jegyében.
Az Oslo-i hóesés után nem lepett meg, hogy Stavangerben az eső esett. Gondolkoztam, milyen jó lenne, ha a skótoknál meg napsütés fogadna, de aztán rájöttem, hogy ennek az esélye kisebb, mint egy hat szigmás gyártási folyamatban a selejtnek, így azonmód el is aludtam bánatomban. Arra ébredtem, hogy bíp, és "a kapitány bekapcsolta az övek bekapcsolására figyelmeztető tablót" (még szerencse, hogy ezt csak a Malévnál mondják ilyen hülyén, és az errefele nem jár, úgyhogy nem áltt tőle égnek a hajam). Még a felhők fölött voltunk, aztán egyszer csak eltűntek a felhők, és leszálltunk. Kicsit meredeken, a hegyek miatt, viszont ragyogó napsütésben.
Hát ilyen az, amikor az embernek 3 ppm-nél is kevesebb esélye van, és mégis bejön.
Ez a zene meg a taxiban szólt, a sofőr lehalkította a rádiót, én meg szóltam neki, hogy ne tegye, mert áj lájk disz mjuzik. (Öcsém, Super Channel... Mire eljutottunk oda, hogy forgatós parabolaantennánk lett, megszűnt...)
Mindjárt indulok haza, reszkessetek!
Épp a zuhany alatt álltam, amikor megszólalt újra a telefon. 4:35-kor a recepciós mégegyszer felhívott, biztos akart lenni benne, hogy nem aludtam tovább. Mivanmá, ezek itt ismernek?
5:10-kor rájöttem, hogy korán van még, és nem jár a metró. Kénytelen voltam taxiba ülni, majd vonattal kivágtatni (200-zal) a reptérre. A hó szakadt, úgyhogy jégmentesítés után indulhattunk csak el, viszont mire felszálltunk, már újra aludtam... Annyira, hogy le is csúsztam a reggeliről. Ezt később Stavangerben (40 perc repülés után) pótoltam egy Snickers, egy Freia csoki, és egy fél literes Pepsi formájában, az egészséges életmód jegyében.
Az Oslo-i hóesés után nem lepett meg, hogy Stavangerben az eső esett. Gondolkoztam, milyen jó lenne, ha a skótoknál meg napsütés fogadna, de aztán rájöttem, hogy ennek az esélye kisebb, mint egy hat szigmás gyártási folyamatban a selejtnek, így azonmód el is aludtam bánatomban. Arra ébredtem, hogy bíp, és "a kapitány bekapcsolta az övek bekapcsolására figyelmeztető tablót" (még szerencse, hogy ezt csak a Malévnál mondják ilyen hülyén, és az errefele nem jár, úgyhogy nem áltt tőle égnek a hajam). Még a felhők fölött voltunk, aztán egyszer csak eltűntek a felhők, és leszálltunk. Kicsit meredeken, a hegyek miatt, viszont ragyogó napsütésben.
Hát ilyen az, amikor az embernek 3 ppm-nél is kevesebb esélye van, és mégis bejön.
Ez a zene meg a taxiban szólt, a sofőr lehalkította a rádiót, én meg szóltam neki, hogy ne tegye, mert áj lájk disz mjuzik. (Öcsém, Super Channel... Mire eljutottunk oda, hogy forgatós parabolaantennánk lett, megszűnt...)
Mindjárt indulok haza, reszkessetek!
Freia is the best.
VálaszTörlés