Mindjárt indulok a reptérre (hova máshova). Csakhogy a zuhany alatt utolért a megvilágosodás, mint Buddhát, és kénytelen vagyok ezt itt megosztani.
Szóval. Adott vagyok ugye én, aki közel 33 éves, és továbbra is egyedül van, mint annak az embernek az ujja, akinek 9 társát amputálták (ez a mondat erőteljes képzavar lett, kinek a kijét/mijét is amputálták?). Sokat gondolkozom azon, hogy miért nem sikerült eddig még se hím-, se nőnemű egyedekkel 2 hónapos időhorizonton túlmutató kapcsolatot összehozni.
Íme a válasz.
Azért, mert gyenge vagyok.
Gyenge vagyok ahhoz, hogy a társadalmi konvenciókkal szembemenve felvállaljam az igazi énem, aki a férfiakat szereti.
És gyenge vagyok ahhoz, hogy saját magammal szembemenve megfeleljek a társadalmi konvencióknak, és a klasszikus definíció szerinti családot alapítsak.
Amíg magam se tudom eldönteni, hogy a borzasztó nehezen élhető látszatvilágot, vagy a még nehezebb, de hosszútávon kifizetődő(bb) igazit válasszam, addig nem várhatom el másoktól sem, hogy engem válasszanak. Szar dolog, hogy az ember krisztusi korba lépvén is ilyeneken agyal, ugye?
Az a baj, hogy ez a vívódás újabban minden szabad vegyértékemet leköti, és már egyes kötött elektronpárjaimat (munka, felebaráti kapcsolatok, stb.) is kezdené (elkezdte?) bontogatni. Fogalmam sincs, mi lenne a helyes megoldás (ha van itt egyáltalán olyan), az viszont egyelőre biztos, hogy amíg nem tudom saját magamban rendezni a dolgokat, addig nem is kell arra számítanom, hogy valaki más az életem része akar lenni. Mert hát kinek az életének is lenne a részese? Na ugye.
Ebből a megfontolásból tegnap este a kék iwiwen is inaktív lettem. Majd ha igazán megvilágosodtam, és nem csak a kérdés lesz meg, hanem a válasz is, akkor újra aktiválódom. Addig fölösleges magamat és másokat ezzel a párkeresősdi izével fárasztanom. Addig marad az agymenés.
Szóval. Adott vagyok ugye én, aki közel 33 éves, és továbbra is egyedül van, mint annak az embernek az ujja, akinek 9 társát amputálták (ez a mondat erőteljes képzavar lett, kinek a kijét/mijét is amputálták?). Sokat gondolkozom azon, hogy miért nem sikerült eddig még se hím-, se nőnemű egyedekkel 2 hónapos időhorizonton túlmutató kapcsolatot összehozni.
Íme a válasz.
Azért, mert gyenge vagyok.
Gyenge vagyok ahhoz, hogy a társadalmi konvenciókkal szembemenve felvállaljam az igazi énem, aki a férfiakat szereti.
És gyenge vagyok ahhoz, hogy saját magammal szembemenve megfeleljek a társadalmi konvencióknak, és a klasszikus definíció szerinti családot alapítsak.
Amíg magam se tudom eldönteni, hogy a borzasztó nehezen élhető látszatvilágot, vagy a még nehezebb, de hosszútávon kifizetődő(bb) igazit válasszam, addig nem várhatom el másoktól sem, hogy engem válasszanak. Szar dolog, hogy az ember krisztusi korba lépvén is ilyeneken agyal, ugye?
Az a baj, hogy ez a vívódás újabban minden szabad vegyértékemet leköti, és már egyes kötött elektronpárjaimat (munka, felebaráti kapcsolatok, stb.) is kezdené (elkezdte?) bontogatni. Fogalmam sincs, mi lenne a helyes megoldás (ha van itt egyáltalán olyan), az viszont egyelőre biztos, hogy amíg nem tudom saját magamban rendezni a dolgokat, addig nem is kell arra számítanom, hogy valaki más az életem része akar lenni. Mert hát kinek az életének is lenne a részese? Na ugye.
Ebből a megfontolásból tegnap este a kék iwiwen is inaktív lettem. Majd ha igazán megvilágosodtam, és nem csak a kérdés lesz meg, hanem a válasz is, akkor újra aktiválódom. Addig fölösleges magamat és másokat ezzel a párkeresősdi izével fárasztanom. Addig marad az agymenés.
Csak így tovább!
VálaszTörlésVannak Emberek, akik később érnek :) De később is "romlanak" :P
VálaszTörlésMaradjon az agymenés, de azért ne dobj el mindent magadtól. Mert akkor mi van, ha valaki hasonló cipőben botladozik - épp' a kékiwiwen - , s most érlelődöt meg benne az elhatározás: tesz egy bátortalan/lehengerlő lépést Feléd s ír egy levelet. Lázasan kutakodik utánad, s nem leli a nicked... Hmm... Remélem valamennyire érthetően fogalmaztam, bár éppen emésztem a zsíroskenyér+hideg sülthús+gyümitea reggelit :D
Faeries: igyexem, köszönöm!
VálaszTörlésDefalla: Ha valaki olthatatlan vágyat érez, hogy megkeressen, megteheti, hiszen csak inaktív vagyok, az üzenetek általjönnek. Ha annyira pont én kellek neki, akkor biztos elmentett már kedvencnek. :D Vagy megtalál itt, fácsén, stb. További kellemes emésztést! :)