Olvasgatom a blogokat, és úgy látom, mostanság eléggé általános depresszió lett úrrá a népen. Nehogymá' kimaradjak.
Lassan 3 óra, és még nem csináltam semmi értelmeset a mai napon. 10-kor keltem - legalább kialudtam magam, ennyi értelme volt a hétvégének. Azóta viszont csak itt ülök a gép előtt, és szexuálom a színesfémet. Chat, fotószerkesztés, üres kattintások, kék iwiw, satöbbi. Pedig kint gyönyörű idő van...
Nem tudom... Újra kezdem elveszíteni az e világba vetett minden hitemet. Időnként úgy tűnik, van valaki, akivel jól megértjük egymást, a következő pillanatban meg már hallani se akar rólam. Ez pedig azért különösen szomorú, mert most nem elsősorban párkapcsolati próbálkozásokra értve írom ezt.
Párkapcsolatilag... Egy értelmes próbálkozásom se volt az elmúlt hónapokban. Van valaki, akivel időnként összejárunk, de azt mindennek nevezném, csak párkapcsolatnak nem. Ráadásul menyasszonya van, szóval ott van a lelkiismeret-furdalás minden egyes kis találkozásunk után. A legutóbbi (jó eséllyel utolsó) találkozásuk meg aztán teljesen kiverte a biztosítékot: kiderült, hogy a menyasszonykája mellett egy-egy házibuliban nőkkel is félrekúr. És amikor rákérdezek, hogy gumi volt-e nála, a válasz az, hogy igen, volt, maradt a zsebében.
Félek, hogy összeszedek valamit. Ezek alapján nyilván nem én voltam az egyetlen hímnemű egyed sem, aki megfordult az ágyában. Azok után, hogy rendszeresen összejártunk, és (eddig azt hittem, hogy kölcsönösen bizalomra épülő) rendszeres szexuális kapcsolatban voltunk egymással, az az érzésem, hogy teljesen jogos a félelmem. Csak reménykedni tudok, hogy nem szedtem össze valamit máris.
Ez pedig most meghatározza minden gondolatomat, indítja a depressziót, és azt, hogy most éppen semmihez nincs kedvem.
Lassan 3 óra, és még nem csináltam semmi értelmeset a mai napon. 10-kor keltem - legalább kialudtam magam, ennyi értelme volt a hétvégének. Azóta viszont csak itt ülök a gép előtt, és szexuálom a színesfémet. Chat, fotószerkesztés, üres kattintások, kék iwiw, satöbbi. Pedig kint gyönyörű idő van...
Nem tudom... Újra kezdem elveszíteni az e világba vetett minden hitemet. Időnként úgy tűnik, van valaki, akivel jól megértjük egymást, a következő pillanatban meg már hallani se akar rólam. Ez pedig azért különösen szomorú, mert most nem elsősorban párkapcsolati próbálkozásokra értve írom ezt.
Párkapcsolatilag... Egy értelmes próbálkozásom se volt az elmúlt hónapokban. Van valaki, akivel időnként összejárunk, de azt mindennek nevezném, csak párkapcsolatnak nem. Ráadásul menyasszonya van, szóval ott van a lelkiismeret-furdalás minden egyes kis találkozásunk után. A legutóbbi (jó eséllyel utolsó) találkozásuk meg aztán teljesen kiverte a biztosítékot: kiderült, hogy a menyasszonykája mellett egy-egy házibuliban nőkkel is félrekúr. És amikor rákérdezek, hogy gumi volt-e nála, a válasz az, hogy igen, volt, maradt a zsebében.
Félek, hogy összeszedek valamit. Ezek alapján nyilván nem én voltam az egyetlen hímnemű egyed sem, aki megfordult az ágyában. Azok után, hogy rendszeresen összejártunk, és (eddig azt hittem, hogy kölcsönösen bizalomra épülő) rendszeres szexuális kapcsolatban voltunk egymással, az az érzésem, hogy teljesen jogos a félelmem. Csak reménykedni tudok, hogy nem szedtem össze valamit máris.
Ez pedig most meghatározza minden gondolatomat, indítja a depressziót, és azt, hogy most éppen semmihez nincs kedvem.
Nakéremszépen! Ilyenkor (is) jó új recepteket kitalálni - babérleveles/köménymagos tejberizs vadkacsabefőttel... stb. Hhéhéhé, ébresztő!!!
VálaszTörlés