2011. február 22., kedd

Vajon

Vajon, ha eltűnnék fészbúkról, kinek hiányoznék? Ha abbahagynám és törölném a blogot, kinek hiányoznék? Ha teljesen eltűnnék a virtuális valóságból, kinek hiányoznék? Ha nem csak a virtuális világban szedném a sátorfámat, hanem hús-vér emberként is itt hagynék mindent és mindenkit, és kezdenék egy teljesen új életet máshol, kinek hiányoznék?

Ezek a kérdések még este okoztak némi álmatlanságot. Ma reggel, óracsörgés után még aludtam egy kicsit, akkor meg azt álmodtam, hogy repülőn utazom, és a kapitány közli, hogy most gyakorlásképpen vízre fogunk kényszerleszállni, 50 km/h-val. Meg is tettük, semmi becsapódás nem volt, a gép nem süllyedt el, a legnagyobb nyugalommal kisétált mindenki a szárnyak végére, majd beugrott egy gumicsónakba (ami persze nem ott van a valóságban). Aztán a mentőalakulatok csak nem jöttek, úgyhogy eluralkodott egy piknikhangulat. Igen, piknik, és nem pánik. Mivel a gép nem süllyedt, csak lebegett, sokan visszamásztunk, és ott ütöttük el az időt.

Vajon kinek hiányoznék, ha lenne egy ilyen, csak kicsit vadabb változatban?

6 megjegyzés:

  1. és még nekem is. nem ismerlek személyesen és nem szoktam kommentelni itt (sem), de olvaslak. és nem lenne jó, ha eltűnnél.

    VálaszTörlés
  2. az agyviharra agyviharral válaszolnék:)
    Nyilván mindenkinek hiányoznál, aki valaha is kicsit közelebbi kapcsolatba került veled, így még nekem is. :) Nyilván nem lenne az élet nélküled ugyanolyan.
    De, azért nem állna meg. A hiány olyan dolog, amihez hozzá lehet szokni. És hát, az ember már csak ilyen hozzászokós állatfaj. De ne aggódj, ez nem csak veled van, bárkinek a hiányához hozzá lehet szokni.

    VálaszTörlés
  3. A hiány érdekes dolog..
    Nem ismerlek most járok erre először, de gondoltam így ismeretlenül..
    Ember vagy és az embert megszeretik, és ha elvesztik megsiratják, gondolom lesz pár ember..
    De, ha csak egy lesz akkor is megérte élned.
    Köszönöm.
    üdv

    VálaszTörlés

Most szólj hozzá!