Elszenesedve

Megvolt a hétvége, leadtam a hajót. Tegnap több mint három órát voltam a vízen, ma kettőt. A holtágról holtágra ugrálás sajnos elmaradt, mert ma nem sikerült megfelelő helyet találni a másik holtágon a hajó vízre tételéhez. Így hát visszamentem ugyanoda, ahol tegnap voltam.

Tegnap ragyogó napsütésben eveztem szinte végig. Ennek meg is lett az eredménye: a vállaim kicsit megpörkölődtek. Amikor elindultam, még felhős idő volt, ezért nem pakoltam be a naptejet. Aztán meg kisütött a nap... Mondjuk annyira nem brutálisan, úgyhogy pár nap, és el is múlik, talán hámlás nélkül.

Ma kisebb kanyart mentem, de a végén elkezdett dörögni az ég, úgyhogy belehúztam, hogy mielőbb kiköthessek. Jól el is fáradtam a végére, talán ennek is köszönhető, hogy a végén egy olyan mutatványt sikerült bemutatnom, amit eddig még nem. Nevezzük nevén a gyereket: kiszállás helyett beleborultam a vízbe. De sebaj, ezt is ki kellett próbálni. Anyázás helyett mosoly ült ki az arcomra.

Megemeltem a hajó orrát, kifolyt belőle a víz, visszafordítottam a talpára, és kitettem a partra. Aztán én is kimásztam. A közönségre csak mosolyogtam, pedig még meg se tapsoltak. Igazán megtehették volna, ilyen performanszot nem mindennap látnak.