Következzék most egy rövidke beszámoló az elmúlt néhány nap eseményeiről, hiszen - mint azt megírtam vala - Norvégiában jártam. Ismét. Sokadszor. Amikor legutóbb ott voltam, egy meleg pár esküvői meghívója volt kitéve az iroda bejáratára. Valamelyik este vacsoránál pedig egy 60+ éves kolléganő megkérdezte, hogy mikor házasodok össze egy lánnyal. Vagy egy fiúval, mert tulajdonképpen ma már az sem meglepő. (Ennyire látszik rajtam?) Hiszen az ő unokaöccse is egy fiúval házasodott össze, és olyan szép volt látni őket. Hiába, az ott egy más világ. Tényleg MÁS világ. Nem csoda, hogy annyira szeretek oda járni, annak ellenére, hogy ott általában szőnyeg szélére állítás és megmérettetés vár rám. Na meg a szőke, szálkás, szexi szépségek látványa.
Szóval, a mostani látogatásomról néhány szó. Meglepően jól indult. Hétfőn, a reptéren ugyan alig mozdult a sor, de legalább az úszó EB-ről hazatérő norvég sportolókon legeltethettem a szemem. Volt min. Aztán a repülőn az egyik sztyuvi "bácsi" is határozottan aranyos volt, szó szerint elvesztem az egészen hihetetlenül világoskék szemeiben (igen, megnéztem). És az arcéle is nagyon férfias, karakteres volt. Leszállás után pedig az egyik sportoló srác pólót cserélt, miközben vártuk a csomagokat. Hát én majdnem magam alá élveztem a gyönyörtől, komolyan. Sajnos a nap hátralévő része nem folytatódott ilyen kellemesen: gyors kaja (nem gyorskaja) után egészen este 11-ig dolgozgatnom kellett, hogy készen álljak a keddi megmérettetésre. A nap fémpontya persze az volt, amikor este 10-kor kaptam egy emailt, hogy kedden auditálni is fognak. Nálysz.
Kaja közben bámultam kifelé az ablakon, és csodálkoztam: vajon honnan a fenéből keveredhetett ide ennyi jó faszi? De tényleg, itt annyi szép srác flangál az utcán, hogy hihetetlen. Kicsit később leesett, hogy a szálloda egy egyetem mellett van, és itt épp most van a tanévkezdés.
Kedden aztán megvolt a szőnyeg szélére állítás. Avagy inkább ültetés. Volt egy-két kisebb ejnyebejnye, de alapvetően simán ment. Kisebb dolgokat kellett korrigálni, és ezeket meg is tettem izibe’. Este nagy vacsora egy kis szigeten, de előtte még lepakoltam a cuccaimat a szállodában. Az egyetem előtt hatalmas tömeg, nem győztem kerülgetni a félisteneket. Vacsora után meg sétálgattam kicsit a 60+-os kolléganővel a szigeten. A víz is megnyugtatott, mint mindig, és a kolléganő is jófej, mint az már fentebb kiderült. Nagyon élvezem a társaságát, bár még nem mondtam el neki, hogy mi a helyzet. De nagyon meglepődnék, ha pont ő nem fogadná jól.
Tegnap nyugisabb nap volt. Befoglaltam a szeptemberi török utamat, két hetet fogok ott tölteni. Úgy tűnik, az utazós időszaknak nem akar vége lenni. (Igaz, a jövő hét második felére tervezett skót utam meg csúszik.) Persze ez nem panasz. Azt azért kicsit bánom, hogy a törököm átmenetileg éppen Ámerikában tengeti az életét, és így nem tudunk találkozni.
Munka után egy kolléga elvitt a helyi kajakklubhoz. Nem készültem rá, hogy evezni fogok, nem hoztam ruhát, ő pedig sietett, úgyhogy vízre nem mentünk, de azt hiszem, megérte kimenni. Egyrészt a hely csodálatos, a fjord partján van. Másrészt valahogy így képzelem a meleg mennyországot. Kidolgozott testű szöszi fiúk edzenek vízen és szárazon, a konditeremben akár meztelen felsőtesttel is. Persze, ha nem meztelen az a felsőtest, akkor sincs gáz, úgy dagadnak a kockák, hogy simán kidomborítják az egyébként nem szűkre szabott pólót is. Lehet, hogy ez nem is a mennyország, hanem maga a pokol, hiszen sose kaphatom meg őket?
Végül ma hazajöttem. Ismételten megcsodáltam a norvég fiúkat a repülőn, aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól. Délután elmentem hálózsákot meg némi tápot venni, a hétvégi túrára való felkészülés gyanánt. Utána pedig találkoztam Öcsivel és legjobb barátjával. A mai napig szinte elképzelhetetlen volt számomra, hogy meleg srácokkal ennyire jól érezzem magam, ennyire szabadon járjunk-keljünk a városban, megbeszéljük a világ nagy dolgait, és csorgassuk a testnedveinket a jobbnál jobb srácokra. Rajzás volt, vagy nem tudom, de rá kellett jönnöm, hogy a szőke-kékszemű norvég fiúkák mellett bizony a magyaroknak sincs okuk szégyenkezésre. Csak egyszer már ez a kurva ország (kopirájt Gy.F.) is felnőhetne ehhez. Öcsinek és Dávidnak ezúton is köszönöm az estét, és igen, kérek még sok ilyet! :)
Holnap ilyenkor pedig valahol a Dunán csorgok majd lefelé úgy Ercsi vagy Adony magasságában. 110 km-es, háromnapos nagy kajaktúra. A tervezett kétnapos oktatás elmarad, helyette viszont így, alig több mint egy hónappal az első kajakozásom után belevágok a nagy klasszikus háromnapos Csepelsziget-kerülésbe. Noooooormális?
Szóval, a mostani látogatásomról néhány szó. Meglepően jól indult. Hétfőn, a reptéren ugyan alig mozdult a sor, de legalább az úszó EB-ről hazatérő norvég sportolókon legeltethettem a szemem. Volt min. Aztán a repülőn az egyik sztyuvi "bácsi" is határozottan aranyos volt, szó szerint elvesztem az egészen hihetetlenül világoskék szemeiben (igen, megnéztem). És az arcéle is nagyon férfias, karakteres volt. Leszállás után pedig az egyik sportoló srác pólót cserélt, miközben vártuk a csomagokat. Hát én majdnem magam alá élveztem a gyönyörtől, komolyan. Sajnos a nap hátralévő része nem folytatódott ilyen kellemesen: gyors kaja (nem gyorskaja) után egészen este 11-ig dolgozgatnom kellett, hogy készen álljak a keddi megmérettetésre. A nap fémpontya persze az volt, amikor este 10-kor kaptam egy emailt, hogy kedden auditálni is fognak. Nálysz.
Kaja közben bámultam kifelé az ablakon, és csodálkoztam: vajon honnan a fenéből keveredhetett ide ennyi jó faszi? De tényleg, itt annyi szép srác flangál az utcán, hogy hihetetlen. Kicsit később leesett, hogy a szálloda egy egyetem mellett van, és itt épp most van a tanévkezdés.
Kedden aztán megvolt a szőnyeg szélére állítás. Avagy inkább ültetés. Volt egy-két kisebb ejnyebejnye, de alapvetően simán ment. Kisebb dolgokat kellett korrigálni, és ezeket meg is tettem izibe’. Este nagy vacsora egy kis szigeten, de előtte még lepakoltam a cuccaimat a szállodában. Az egyetem előtt hatalmas tömeg, nem győztem kerülgetni a félisteneket. Vacsora után meg sétálgattam kicsit a 60+-os kolléganővel a szigeten. A víz is megnyugtatott, mint mindig, és a kolléganő is jófej, mint az már fentebb kiderült. Nagyon élvezem a társaságát, bár még nem mondtam el neki, hogy mi a helyzet. De nagyon meglepődnék, ha pont ő nem fogadná jól.
Tegnap nyugisabb nap volt. Befoglaltam a szeptemberi török utamat, két hetet fogok ott tölteni. Úgy tűnik, az utazós időszaknak nem akar vége lenni. (Igaz, a jövő hét második felére tervezett skót utam meg csúszik.) Persze ez nem panasz. Azt azért kicsit bánom, hogy a törököm átmenetileg éppen Ámerikában tengeti az életét, és így nem tudunk találkozni.
Munka után egy kolléga elvitt a helyi kajakklubhoz. Nem készültem rá, hogy evezni fogok, nem hoztam ruhát, ő pedig sietett, úgyhogy vízre nem mentünk, de azt hiszem, megérte kimenni. Egyrészt a hely csodálatos, a fjord partján van. Másrészt valahogy így képzelem a meleg mennyországot. Kidolgozott testű szöszi fiúk edzenek vízen és szárazon, a konditeremben akár meztelen felsőtesttel is. Persze, ha nem meztelen az a felsőtest, akkor sincs gáz, úgy dagadnak a kockák, hogy simán kidomborítják az egyébként nem szűkre szabott pólót is. Lehet, hogy ez nem is a mennyország, hanem maga a pokol, hiszen sose kaphatom meg őket?
Végül ma hazajöttem. Ismételten megcsodáltam a norvég fiúkat a repülőn, aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól. Délután elmentem hálózsákot meg némi tápot venni, a hétvégi túrára való felkészülés gyanánt. Utána pedig találkoztam Öcsivel és legjobb barátjával. A mai napig szinte elképzelhetetlen volt számomra, hogy meleg srácokkal ennyire jól érezzem magam, ennyire szabadon járjunk-keljünk a városban, megbeszéljük a világ nagy dolgait, és csorgassuk a testnedveinket a jobbnál jobb srácokra. Rajzás volt, vagy nem tudom, de rá kellett jönnöm, hogy a szőke-kékszemű norvég fiúkák mellett bizony a magyaroknak sincs okuk szégyenkezésre. Csak egyszer már ez a kurva ország (kopirájt Gy.F.) is felnőhetne ehhez. Öcsinek és Dávidnak ezúton is köszönöm az estét, és igen, kérek még sok ilyet! :)
Holnap ilyenkor pedig valahol a Dunán csorgok majd lefelé úgy Ercsi vagy Adony magasságában. 110 km-es, háromnapos nagy kajaktúra. A tervezett kétnapos oktatás elmarad, helyette viszont így, alig több mint egy hónappal az első kajakozásom után belevágok a nagy klasszikus háromnapos Csepelsziget-kerülésbe. Noooooormális?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!