Párbeszéd ma egy kollégával:
Ő: Szopjále.
Én: Oké, ha te is engem. Nem mondjuk el senkinek.
Részéről enyhe zavar, brutális elvörösödés, részemről lazaság, hanyag vigyor.
Kicsit később, mindketten vidáman, vigyorogva, röhögve:
Én: Vettem bringásgatyát meg pólót.
Ő: Olyan testhez simulósat?
Én: Igen, miért?
Ő: Hát akkor buzibárok környékére ne menj benne.
Én: Miért is?
Ő: Végülis, igaz, neked mindegy.
Én: Na ugye.
Ő: És szüleid hogy viselték, amikor megtudták?
Én: Anyukát kicsit megviselte.
Ő: Hát igen, nekik ez nehezebb.
Nem tudom, hogy a két párbeszédet mennyire vette komolyan, mert eléggé elkomolytalankodtuk. Lehet, hogy fapofával kellett volna. Mindenesetre ezek után pucsítva távozott az asztalomtól...
:)
Ő: Szopjále.
Én: Oké, ha te is engem. Nem mondjuk el senkinek.
Részéről enyhe zavar, brutális elvörösödés, részemről lazaság, hanyag vigyor.
Kicsit később, mindketten vidáman, vigyorogva, röhögve:
Én: Vettem bringásgatyát meg pólót.
Ő: Olyan testhez simulósat?
Én: Igen, miért?
Ő: Hát akkor buzibárok környékére ne menj benne.
Én: Miért is?
Ő: Végülis, igaz, neked mindegy.
Én: Na ugye.
Ő: És szüleid hogy viselték, amikor megtudták?
Én: Anyukát kicsit megviselte.
Ő: Hát igen, nekik ez nehezebb.
Nem tudom, hogy a két párbeszédet mennyire vette komolyan, mert eléggé elkomolytalankodtuk. Lehet, hogy fapofával kellett volna. Mindenesetre ezek után pucsítva távozott az asztalomtól...
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Most szólj hozzá!