2010. augusztus 27., péntek

Majdnem(?)céó

Párbeszéd ma egy kollégával:

Ő: Szopjále.
Én: Oké, ha te is engem. Nem mondjuk el senkinek.

Részéről enyhe zavar, brutális elvörösödés, részemről lazaság, hanyag vigyor.

Kicsit később, mindketten vidáman, vigyorogva, röhögve:

Én: Vettem bringásgatyát meg pólót.
Ő: Olyan testhez simulósat?
Én: Igen, miért?
Ő: Hát akkor buzibárok környékére ne menj benne.
Én: Miért is?
Ő: Végülis, igaz, neked mindegy.
Én: Na ugye.
Ő: És szüleid hogy viselték, amikor megtudták?
Én: Anyukát kicsit megviselte.
Ő: Hát igen, nekik ez nehezebb.

Nem tudom, hogy a két párbeszédet mennyire vette komolyan, mert eléggé elkomolytalankodtuk. Lehet, hogy fapofával kellett volna. Mindenesetre ezek után pucsítva távozott az asztalomtól...

:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most szólj hozzá!